Munkabiztonsági szakember a munkáltató oldalán

/Aki segít a munkáltatónak feladataiban!/

A szakember foglalkozatásának a feltételei

A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében köteles munkavállalót kijelölni, foglalkoztatni:

• a veszélyességi osztályhoz,
• munkavállalói létszámhoz igazodóan
• elegendő, de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és
• szakképesítési feltételekkel
• valamint e személy részére valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt megadni, és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani.

A fentiek szerinti foglalkoztatás az előírt alkalmassági feltételekkel rendelkező munkavállaló hiányában külső szolgáltatás útján is megvalósítható! A munkaegészségügyi szaktevékenység ellátása szintén megoldható ilyen módon!

Az ilyen fajta foglalkoztatás – függetlenül a formájától – nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e törvényben meghatározott felelőssége alól. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóval, esetleg a hatósággal, bírósággal, harmadik személyekkel szemben a munkaadónak kell helytállni, és teljesítenie a követelményeket, a nevében eljáró szakemberrel szemben pedig a hibás teljesítés miatt munkajogi vagy kártérítési igényt tud érvényesíteni.

Szakember foglalkoztatása kiváltható más megoldással?

Az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet lehetőséget ad arra, hogy a konkrétan meghatározott feltételek fennállása esetén nem szükséges a munkavédelmi szakképesítés, hanem más, egyenértékű megoldást is elfogad a jog.

• A legfeljebb 9 fő munkavállalót foglalkoztató munkáltató (mikrovállalkozás) esetén,
• továbbá ha a munkáltató a tevékenysége alapján a II. vagy III. veszélyességi osztályba tartozik, és 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat (kisvállalkozás),
• akkor külön szakember kijelölése (foglalkoztatása) helyett kijelölt munkavállalójával vagy természetes személy munkaadóként maga is elláthatja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatait,
• amennyiben a kijelölt személy vagy ő maga rendelkezik az azok ellátásához a munkáltató tényleges szakmai tevékenységére tekintettel szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal.

A „kiváltás” feltétele tehát az, hogy a tevékenységi profilra tekintettel az egyéni vállalkozó vagy kijelölt embere rendelkezzék képesítéssel és gyakorlattal (pl. építési vállalkozás esetén rutinos, a biztonsági szabályokat ismerő építésztechnikus jöhet számításba, akinek tehát nem kell feltétlenül munkavédelmi technikusi oklevél).

De ettől függetlenül, valamennyi esetben (kijelölés, foglalkoztatás vagy a munkavédelmi feladatok személyes ellátása) a munkáltató kötelessége továbbá, hogy a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt munkabiztonsági szaktevékenység elvégzésére munkavédelmi (esetleg bányászati) szakképesítésű személyt vegyen igénybe. Ez a személy lehet a kijelölt (foglalkoztatott) szakember vagy – a szakképzettségi feltétel fennállása esetén – a természetes személy munkáltató is.

Tehát a „kiváltás” körében a nem munkavédelmi végzettségű kijelölt felelős nem végezheti el a szaktevékenységi feladatokat, azok súlya e széles munkáltatói körben továbbra is szakképzett személy bevonását igényli. Bizonyos feladatok kiemelt jelentőségűek, speciális szakismeretet igényelhet a végrehajtásuk. Ebből a szempontból is magasabb garanciát biztosít a munkavégzés biztonsága részéről, ha ezeket a feladatokat szakember végzi el.

A foglalkoztatáshoz szükséges az önbesorolás

A besorolásról és ez alapján a foglalkoztatásról a munkáltató saját felelősséggel gondoskodik. A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítani a besorolás helyességét, az alapul vett adatok valódiságát.

Amennyiben a munkáltató az ágazati számjele szerinti tevékenység mellett más veszélyességi osztályba sorolásra alapot adó tevékenységet is folytat:

• ha ez utóbbi tevékenység magasabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben foglalkoztatottak száma az összlétszám 40%-át eléri, számjeléhez képest eggyel magasabb;
• ha ez utóbbi tevékenység alacsonyabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben foglalkoztatottak száma az összlétszám 60%-át eléri, számjeléhez képest eggyel alacsonyabb veszélyességi osztályba kell a munkáltatót besorolni.

A megjelölt létszámkategória szerinti besorolás alapja minden esetben a munkáltató teljes állományi létszáma (akkor is, ha a létszám százalékos aránya miatt magasabb vagy alacsonyabb veszélyességi osztályba kell sorolni a fentiek szerint).

Tanulókat, hallgatókat abban az arányban kell a munkavállalói létszámhoz számítani, amilyen arányt a gyakorlati képzésük képvisel a teljes oktatási idő tartamához képest.

A konkrét mutatókat, besorolási szempontokat a rendelet melléklete állapítja meg. A táblázat ezt foglalja össze a jobb és könnyebb áttekinthetőség kedvéért.

A MUNKÁLTATÓ MUNKAVÉDELMI (MUNKABIZTONSÁGI) SZAKEMBER FOGLALKOZTATÁSÁNAK FELTÉTELEI

Foglalkozatási idő alsó határa

A 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet hangsúlyozza, hogy a munkáltató a feltételekhez igazodóan köteles a tevékenységhez elegendő létszámot és időt biztosítva, de legalább az előírt időtartamokra munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező elegendő, de legalább az előírt létszámú szakembert foglalkoztatni. Ez azt jelenti, hogy a rendeletben teljesített létszámminimum sem mindig garancia a jogszerű teljesítésre, nem lesz az adott esetben elegendő a konkrét cég szakmai, területi tagoltságára, munkavédelmi feladat mennyiségére tekintettel. A munkáltató felelőssége, hogy minden körülményt mérlegre téve döntsön, hogy elegendő-e az előírt (valójában ajánlott) létszám, vagy többre van szükség.

Az előírt időtartamok praktikusan összevonhatók, tehát ha azonnali feladat nem jelentkezik, akkor a kötelezettség a mikrovállalkozásnál a heti 2 óra, havi egy teljes munkanapként is teljesíthető.

Értelmezési gondot jelenthet a „további megkezdett” feltétel. A „szomszédos” kategóriákkal összevetve adható meg az egyértelmű válasz.

Pl. a legveszélyesebb, 500-nál több, de legfeljebb 1000 munkavállalót foglalkoztató munkaadó esetén legalább 1 fő felsőfokú munkavédelmi szakképzettségű (pl. munkavédelmi menedzser, munkavédelmi szakmérnök) szakemberre van szükség teljes munkaidőben. 1001 főtől már e szakember mellé (600 munkavállalóként) be kell állítani plusz 1 középfokú munkavédelmi szakképzettségű munkatársat (pl. munkavédelmi technikus). Egy 2820 fős cég esetén a fenti számítást követve 1 fő felsőfokú, 4 fő középfokú munkavédelmi szakképzettségű szakember szükséges.

A szakember alapvető feladatai

A munkabiztonsági szakemberek feladatai, szaktevékenységei megtalálhatóak a Munkavédelemről -> Szaktevékenységek menüpont alatt is.

A szakember tevékenységének segítése

A munkavédelmi feladatokat ellátó személy részére:

• valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt meg kell adni (informálás általánosságban), és
• a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani kell.
• Mindemellett a munkáltató köteles tájékoztatni az előbbiekben meghatározott személyt [továbbá a munkavédelmi képviselőt (bizottságot), annak hiányában a munkavállalókat] a kockázatértékelés és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, a munkavédelmi felügyeletektől (OMMF, ÁNTSZ, MBH) kapott munkavédelmi információkról, különösen a munkáltatónál végzett ellenőrzések megállapításairól (speciális informálás).

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni az együttműködési kötelezettséget is, ami a szakember és az érintett munkavállalók között kell, hogy történjen.

A szakember ugyanis a munkahelyen, a munkavállalók tevékenységét is vizsgálja, befolyásolja, velük áll napi kapcsolatban, a működésükben jelentkező hiányosságokat próbálja kiküszöbölni. Fontos, hogy ebben a munkavállalók együttműködjenek (valós adatot, tapasztalatot közöljenek, jelezzék a hiányosságot, a megoldásban legyenek partnerek stb.).

A munkavédelmi törvény szerint is, a munkavállaló köteles együttműködni:

• a munkáltatóval,
• munkabiztonsági, munkaegészségügyi szaktevékenységet ellátókkal, munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi szakemberekkel,
• munkavédelmi képviselőkkel,
• az egészséges és biztonságos munkakörnyezet megőrzése érdekében hozott hatósági intézkedések teljesítésekor, illetőleg a munkáltató veszélyt megszüntető intézkedéseinek végrehajtása során is.

Röviden összefoglalva

A munkavédelmi segítő (szakember) alkalmazása kapcsán, a következő alapvető tényezőket kell figyelembe venni:

• Meghatározott alapvető munkavédelmi feladatokra, meghatározott minimális időtartamra és szakképzettséggel munkavállalót kell kijelölnie a munkaadónak (a konkrét foglalkoztatás mértékét a jogszabály alapján elkészített munkáltatói „önbesorolás” dönti el).
• Alkalmas munkavállaló hiányában külső szolgáltatás is igénybe vehető.
• Kivételes szabályok alapján nem szakképzett személy is elláthatja az általános (nem munkabiztonsági szaktevékenységként megjelölt) feladatokat. Munkabiztonsági és/vagy munkaegészségügyi szaktevékenységet csak munkavédelmi, munkaegészségügyi szakképzettséggel rendelkező személy láthat el.
• A foglalkoztatás a munkaadó általános munkavédelmi felelősségét nem csökkenti.
• A kijelölt (megbízott) személyt tárgyi, szervezési, információs eszközökkel, tájékoztatással segíteni kell, tevékenységét pozitív diszkriminációs szabály is támogatja.
• Az érintett munkavállalóknak együtt kell működnie a munkavédelmi szakemberrel.

A vállalkozásoknak a többletfeladatoknak megfelelően kell a munkavédelmi stratégiájukat kidolgozni. Ha még nincsen foglalkoztatva munkabiztonsági szakember, érdemes felkérni egyet a feladatok elvégzésére is!

Amennyiben kérdése, kételye van, keressen fel minket!
Állunk rendelkezésére!

Készült:

• 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. Hatályos: 2016. VII. 8. -
• 1993. évi XCIII.tv. 57. §, 5/1993. (XII. 26.) MüM r. 4. § és 2. számú melléklet
• 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet
• 1993. évi XCIII. törvény 8. §

Szerkesztette: Vékási József